A gyerekek folyton kérdeznek…ausztriai munka

Emlékszem, mikor még csak terhes voltam, és olvasgattam a babaváró könyveket, mindenre kitért a könyv a gyerekeket illetően. Volt amelyik csak egyészen pici babákról írt, de olyan is, amelyik mondjuk az első évet dolgozta fel, és ez mellett említést tett a későbbi időszakról. Te olvastál ilyen könyveket?

A család tervezése

baby-784608_640Alig egy éve voltunk együtt Mikivel, mikor felmerült a család kérdése. Igen csak váratlanul ért, mert úgy gondoltam, hogy 23 évesen még nem kell ezen gondolkodnom. Persze csak finoman érintettük a témát. Miki nálam 8 évvel idősebb volt, így neki már ez a gondolat teljesen normális volt, főleg hogy nem is olyan régen lett nagybácsi. Nórika nagyon édes tündéri kislány. Ha valami dolga van a szüleinek, az is előfordul, hogy időnként nálunk tölti a várakozást. Először azt hittem, hogy Miki majd idegenkedni fog attól, hogy baba, meg nyál, és persze a többi vele járó, de nem így lett. Mindent képes megcsinálni, még a pelenkát is kicseréli, ha szükséges. Igen csak meglepett vele, mert nem erre számítottam. Ugyan akkor én még nem álltam készen arra, hogy anya legyek, és hogy feladjam az álmaimat is, hiszen még sok mindent szerettem volna elérni, céljaim voltak, és utazni is szerettem volna nagyon.

A kikapcsolódások, tervezgetések

Azt gondolom szerencsések vagyunk, mert mindketten jól keresünk. Mikinek saját kis vállalkozása van, ami egyre jobban kezdi magát felépíteni, egyre több kliense van, ami azt jelenti, hogy egyre kevesebb az ideje is. Erről is beszélgettünk, amikor felmerült a baba kérdése, hogy ő annyira minimálisát van itthon, és én magamnak nem szeretnék gyereket, csak akkor kell majd, ha mindketten részesei lehetünk.

Néha még az is előfordult, hogy beugrik egy egy ausztriai munka is, de ezt már nem vállalja el, hiszen ez már nem fér bele úgy mint régen, mikor egyedül volt, vagy még a cég nem volt ennyire stabil. Igaz manapság mit mondhatunk stabilnak, mikor minden megváltozhat pillanatok alatt. Inkább odaadja ezeket a munkákat valakinek.

Az én munkám elég rugalmas, hiszen könyvelőként dolgozom. Természetesen van egy irodám is, de ha valami elintézni valóm van, akkor nem szokott gondot okozni.

Nagy álmom volt, hogy eljussak egyszer a tengerpartra, és érezzem, hogy mit is jelent az, amikor azt mondják, hogy érzik a tenger illatát. Ennél jobb már csak az lehet, ha az óceán illatáról van szó.

Az eljegyzésünk

Karácsonykor kaptam meg a jegygyűrűmet Mikitől. A karácsonyi ebéd után kérte meg a kezemet, mit sem sejtettem. Ha pedig mindez nem lett volna elég, még egy csodálatos utazást is kaptam ajándékba, 2 hét a tengeren, luxus körülmények között. Felhőkben jártam szabályosan.

Csodás két hét volt, mint a mesében. Nehéz volt visszarázkódni a minden napi életünkbe a csodás utazás, és pihenés után. A nyaralás után viszont pár héttel minden megváltozott. Amit eddig szerettem, el sem tudtam viselni, és ingerült is voltam sokszor. Én még mindig annak tudtam be, hogy nem tértem vissza a valóságba, és az átallás nem könnyű. Aztán egyik reggel annyira rosszul éreztem magamat, hogy fel sem bírtam kelni az ágyból, a mellék helyiség is mérföldeknek tűnt. Miki igen csak félve hagyott otthon, telefont mindent az éjjeliszekrényre tett, ha valami van, akkor elérjem, vagy ha ő hívna akkor fel tudjam venni. Fontos üzleti megbeszélés, megint ausztriai munka…tudtam, hogy be kell mennie. Én persze mondtam neki, hogy alszom egy jót, és kutya bajom sem lesz.

Másnap már nem adta fel, hogy orvoshoz cipeljen. Minden féle rutin kérdés, mivel nyaralni voltunk, még az is felmerült, hogy valami betegséget szedtem össze, ami most jön csak ki rajtam, így laboratóriumi vizsgálatot is kért a doktornő. Hurrá, gondoltam magamban, nem elég a bajom, még ez is. Miki persze kitartó volt, és oda is elkísért, aztán pedig hazavitt, és ágyba tett aludni. Folyton csak aludni akartam.

Hát amit a vérképem, és az eredmény mutatott, azt hitem rosszul látok. A szerint terhes voltam. Én azt mondtam, ez lehetetlen, hiszen semmi erre utaló jel nincsen, akkor hogyan? Mivel már kicsit jobban éreztem magam, és egyedül mentem az eredményért, hazafelé még a patikába is beugrottam, hogy a kérdésemre választ kapjak, vajon igaz e amit a papír állít?.

Miki persze a hírek halltán szárnyalni tudott volna. Nekem egy kicsit több idő kellett, hogy felfogjam, és akarjam a dolgot. Ma már túl a könyveket, és a finisbe érve tudom, mindennek így kellett történnie.