Az ember egyébként azt gondolná, hogy ha az ingatlanpiacon akar valamit, akkor vásárolni bonyolultabb, mint eladni – főleg a mai ingatlanárak fényében. Az ember józan paraszti eszével azt is gondolná, hogy csak a vásárlás tud pénzbe kerülni, de aki ennyire naivan áll hozzá, annak ezúton jelzem, hogy téved.
Néhány éve már fontolgatják a nyugdíjas szüleim, hogy eladják a budapesti családi házukat. Túl nagy már nekik, mióta kiköltözünk mi, a gyerekek, illetve régen nagyon csendes környék volt, de mára már elég népszerűvé vált a környék, társasházak épültek a szomszédban, rengetegen laknak már arra, hárompercenként busz megy el a ház előtt. Én régen örültem volna, mikor a belvárosból valahogy haza kellett jutni éjszaka, de most már a szüleim csak csendre és nyugalomra vágynak, ami teljesen érthető.
Felajánlották, hogy szívesen nekünk adják a házat, ha valamelyikünk be szeretne költözni, de végül egyik testvérem sem ragaszkodott hozzá. Mindannyiunknak van már egy kialakult, stabil egzisztenciája, szóval mondtuk a szüleinknek, hogy inkább adják el, és abból a pénzből vásároljanak egy házat vidéken.
Persze ez nehezebben ment, mint amilyennek tűnik. Először is meg kellett keresni a megfelelő vidéki települést, ami még nincs túl messze Budapesttől, hogy mi, a gyerekek, majd tudjuk látogatni őket. Nem akartam valami pici zsákfaluba se költözni, de nagyobb várost sem akartak, csak mivel már idősek, szeretnék, ha közel lenne az orvos, kórház, az üzletek, ahová vásárolni járhatnak. Mivel mindketten tősgyökeres budapestiek, itt születtek, itt nőttek fel, és egész életükben a fővárosban éltek, nem volt olyan hely, ahová amúgy szívesen mentek volna, hiszen a túrákat leszámítva nem nagyon jártunk vidéken, nem igazán ismerjük.
Végül sikerült kiválasztani a megfelelő helyet. Ekkor kezdődött a még nehezebb rész, ezen belül is meg kellett keresni a megfelelő házat. A házzal kapcsolatban rengeteg feltételük volt. Anyu semmiképp nem akart kicsi házat, mert bár nekik elég lenne 40 nm2 is, azért mégis úgy szerette volna, ha van egy nappalija, ami vagy elég nagy ahhoz, hogy ebédlőként is funkcionáljon vagy ha nem, akkor legyen külön ebédlő is, hiszen most már elég sokan vagyunk, mi négyen vagyunk testvérek, és van már három unoka is, szóval kell a hely a családi ebédek alkalmával. Mivel összetartóak is vagyunk, szóval ilyen családi összeröffenésből viszonylag sok van. És akkor már kell néhány vendégszobának berendezhető helyiség is, de erről végül sikeresen lebeszéltük, mondván, ha ekkora házat akar, akkor maradhatnának a mostaniban is. Persze anya mondta, és tulajdonképpen igaza is volt, hogy a mostanival se feltétlenül az a baja, hogy túl nagy, a szmogot és a forgalmat viseli már nehezen. Mindig azt mondja, bőven elég ricsajt hallgatott, míg a négy gyerekét felnevelte, most már szeretne egy kis csöndet.
Anya ahhoz is ragaszkodott, hogy az új ház semmiképp ne legyen emeletes. Sajnos elég komoly érszűkülete van, és így szegénynek nehezére esik lépcsőzni. Apánál meg nemrég diagnosztizáltak egy kezdődő porckopást, neki sem árt, ha nem erőlteti a térdét. És persze nemcsak anyának, hanem apának is komoly kikötései voltak. Bár ő inkább ahhoz ragaszkodott, hogy téglaépítésű legyen a ház, hogy meg legyen rendesen csinálva a szigetelése, és hogy lehetőleg legyen saját kút az udvaron. Mert természetesen művelhető kertet is szeretnének, amit valószínűleg nyáron locsolni kell, azt meg mindenképp saját kútból szeretné apus.
Az ember azt hinné, ilyen kritériumok mellett lehetetlen házat találni, és az az igazság, hogy bele is telt másfél évbe, de végül egy vasárnap anya bejelentette, hogy megtalálták a tökéletes házat. Már egy ideje nézegetik, de nem akartak semmit elkiabálni, amíg nem látták, szóval csütörtökön elutaztak megnézni, nagyon meg voltak elégedve vele, és úgy gondolják, hogy szeretnék ezt megvenni. A tulajdonossal is már elkezdtek tárgyalni, és képzeljük el, a tulaj pont azt tervezi, amit ők, csak fordítva: fel akar költözni Pestre. Szóval most abban maradtak, hogy a következő hétvégén felutazik a fővárosba, megnézi az ő házuk, és akkor kvázi csak elcserélnék.
Mi nem tudtuk eldönteni, hogy ez mennyire tűnik jó ötletnek, szóval inkább nem szóltunk bele. Végül az ember nem szerette volna a szüleim házát, túl nagy volt neki, meg inkább társasházba költözött volna, ő ugyanis pont a kertészkedéstől is meg akart szabadulni, a szüleimnek viszont viszonylag nagy kertje van a ház mellett, amivel bizony foglalkozni kell.
Szóval ott tartottunk, hogy meg kellett hirdetni a házat, miközben elindították a papírmunkát a vidéki ház tulajdonosával. Számomra teljesen meglepő módon, ilyen ingatlanárak mellett is, nagyjából másfél hónap múlva találtak egy komoly vevőt az ingatlanra. Azért látszik, hogy a szüleim mennyire karban tartották a házukat, nem volt azon semmi renoválni való, kivéve persze, ha valaki nagyon szerette volna átalakítani valami formában.
Anya általában pontosan utána néz mindenfélének a neten, de sajnos arra, hogy az eladó házak mellé energia tanúsítvány szükséges, sajnos csak az utolsó pillanatban tudtuk meg. Ment is rendesen a kapkodás, honnan fogunk mi most energia tanúsítványt szerezni? Nem estünk persze kétségbe, azért manapság nem olyan nehéz elintézni az ilyesmit, épp csak azon paráztunk, hogy mivel három napon belül kellett volna, biztos egy vagyonba fog kerülni, hogy ezt elintézzék.
A bátyám azonnal ráállt a dologra, és nem sokkal később hívott is, hogy talált egy tök jó vállalkozást, akik elég jó áron megcsinálják maximum 24 óra alatt az energia tanúsítványt, és nem is kell nekik többet fizetni a határidő szűkössége miatt. Nem is teketóriáztunk, a weboldalukon feltüntetett telefonszámon azonnal fel is hívtuk őket – egyébként pedig annyira jó fejek, hogy még visszahívást is lehet kérni tőlük, és akkor nem a te telefonszámlád terheli a hívás díja −, hogy árajánlatot kérjünk.
Kábé másnap ki is ment a házhoz az egyik mérnökük, hogy elvégezze a helyszíni felmérést. Nagyon gyorsan ment, anyukámék nagyon elégedettek voltak a munkával, amit végeztek. Másnap pedig már ki is szállította egy futárszolgálat az elkészült energia tanúsítványt. Hatalmas nagy szerencsénk volt, mindenféle pluszköltség nélkül sikerült végül elintézni az adott határidőre az energia tanúsítványt, amely szükséges az adás-vételi szerződés megkötéséhez. Erre persze figyelmeztették annak a háznak a tulaját is, amit épp ők készültek megvásárolni, és neki is ajánlották ezt a céget, és végül ő is itt csináltatta meg az energia tanúsítványát.
Most már néhány hónapja elköltöztek az új házukba, anya azt mondja, hogy már kezdi rendesen megszokni. Mi is voltunk már többször látógatóba, mindenki el van ragadtatva a helytől, és igazából örülünk, hogy néha kiruccanhatunk vidékre, meglepően keveset mozdulunk ki a fővárosból, és szinte szégyen, mennyire nem ismerjük az országot, ahol élünk.